Indy 500: egykor a világ egyik legnagyobb versenye része volt a Forma-1-nek

Kálovics Tibor

1950 és 1960 között az Indianapolisban rendezett 500 mérföldes verseny is része volt a Forma-1-es világbajnokságnak. A legendás viadal egy esetet leszámítva mindig május 30-án került megrendezésre ebben az időszakban. Cikkünkben ezekre a versenyekre emlékezünk.

Fotó: NPR.org

1950-ben rendezték meg az első Forma-1-es világbajnoki szezont, amelynek a versenynaptára hat európai versenyhétvégét tartalmazott. Amiatt, hogy az FIA világbajnoki szintre tudja emelni a sorozatot, bevették a programba az Indy 500-at is, amely ekkor már nagy presztízsnek örvendett. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy más szabályrendszerű verseny is bekerüljön a naptárba, ráadásul egy olyan pályán, amely teljesen eltér a szezon többi aszfaltcsíkjától. A távolság, valamint a pálya jellege miatt az európai csapatok többsége nem utazott el Indianapolisba, ám 1960-ig ez egy teljes értékű világbajnoki futamnak számított. 

Az Indianapolis Motor Speedway oválpályáján először 1911-ben rendeztek versenyt, amikor még téglaborítással volt ellátva a pálya. A 2,5 mérföldes aszfaltcsíkon az első években több európai pilóta is győzött, ám Gaston Chevrolet 1920-as diadala után az amerikaiak felségterületévé vállt a 200 körön át tartó száguldás. Európából ugyan többen is megpróbálkoztak azzal, hogy megtörjék ezt a hegemóniát, ám a szabályok nem kedveztek a kontinensünkről érkező pilótáknak. A verseny történetének első hat évtizedében mindig május 30-án rendezték meg a versenyt, ezen csak akkor változtattak, hogyha eső miatt alkalmatlan volt a pálya a vezetésre. 

Először tehát 1950. május 30-án bőgtek fel a motorok Forma-1-es világbajnoki futamnak számító 500 mérföldesen Indianapolisban, 33 amerikai pilóta részvételével. A versenyt a nyolcadik helyről induló Johnnie Parsons nyerte, akinek ez volt az egyetlen diadala a sebesség szentélyében. A versenyt 138 kör után az eső miatt leintették. A második indianapolisi futam igazi őrületet hozott, mivel a 33 autóból mindössze nyolcan értek célba. A győztes Lee Wallard kétkörös előnnyel diadalmaskodott, az utolsó helyen befutó pilótát pedig húsz alkalommal körözte le. Wallard egy héttel a győzelmét követően egy újabb versenyen indult. Bár ne tette volna: súlyos balesetet szenvedett, és olyan súlyosan összeégett, hogy 1963-ban bekövetkező haláláig 27 bőrátültetést kellett végrehajtani rajta. 

1952-ben Alberto Ascari volt az első Forma-1-es nagymenő, aki megpróbálta megnyerni a legendás versenyt, ám nem járt sikerrel. A kétszeres világbajnok pilóta csak a 25. rajthelyet szerezte meg és alig 35 kör után kiesett, miután a kormánya elromlott. A futamot végül négyperces előnnyel Troy Ruttman nyerte meg, aki 22 éves volt ekkor. Sikerével ő lett minden idők legfiatalabb Forma-1-es futamot nyerő pilótája, ezt a rekordot Fernando Alonso 2003-ban Magyarországon döntötte meg. 

Fotó: indymotorsportspeedway.com

Az `52-es futamon Bill Vukovich közel 151 körön keresztül vezetett, ám kilenc körrel a vége előtt a kormánya meghibásodása miatt kiállni kényszerült. A kaliforniai szerb száramzású pilóta korának legjobb amerikai autóversenyzője volt, aki meghatározó szerepet töltött be Indianapolisban is. 1953-ban az élről indulva, a leggyorsabb kört megfutva és a 200-ból 195 kört vezetve diadalmaskodott több mint háromkörös különbséggel. Egy évvel később csak a 19. rajtidő volt az övé, ám hamar az élre tört és a verseny utolsó negyedében végig az élen állva megismételte a diadalát. Az `55-ös viadalon a hatodik körben átvette a vezetést és ötven kört töltött az élen, amikor megtörtént a tragédia: Vukovich elveszítette uralmát az autója fölött és falnak csapódott. A Kurtis Kraft-Offenhauser versenyautóból lángok csaptak fel és a pilóta bennégett a járműben. Bill VUkovich 37 évet élt. A tragédia ellenére fia és unokája is autóversenyző lett, előbbi második volt Indianapolisban, míg utóbbi egyszer az 500 mérföldes klasszikus legjobb újonca lett. Vukovichon kívül még összesen nyolc pilóta lelte halálát ebben az időszakban az indianapolisi pályán edzés vagy verseny közben az 500-as viadalon. 

Vukovich tragédiájának árnyékában Bob Sweikert győzött, ám 1956-ban nem tudott címet védeni. Ő mindössze 30 évesen szenvedett halálos balesetet, alig egy évvel az indianapolisi diadalát követően egy salakpályás autóversenyen. `56-ban Pat Flaherty volt az akit elsőként intett le a kockás zászló, majd egy évvel később Sam Hanks ihatta meg a győztesnek járó tejet. Hanks összesen négyszer végzett a legjobb háromban és diadalát követően visszavonult a versenyzéstől. 

1958-ban nem kisebb név, mint Juan Manuel Fangio kívánta próbára tenni magát Indianpolisban, ám miután a szabadedzések után úgy látta, hogy autója nem eléggé gyors, inkább visszalépett. Ezen a versenyen indult el először a kultikus helyszínen minden idők egyik legjobb amerikai autóversenyzője a négyzseres indianapolisi, kétszeres daytonai és egyszeres Le Mans-i győztees AJ Foyt is, ám sokkal szomorúbb apropóból marad emlékezetes a futam. A startot követően a harmadik kanyarban tömegbaleset történt és  Pat O`Connor élve elégett az összetört autójában. Az újraindított futamon Jimmy Bryan nyert. 

A legendás versenyzőcsalád tagja Jerry Unser a rajtbalesetet megúszta egy vállficammal, ám egy évvel később már nem volt ilyen szerencsés és az időmérő edzésen halálát lelte. Öccse Al és unokaöccse Al Jr. később mindketten megnyerték az Indy 500-at. Ebben az évben Rodger Ward nyerte meg a versenyt, ő később több Amerikai Nagydíjon is elindult a Forma-1-ben. Az utolsó futamon, amely Forma-1-es versenynek számított Jim Rathmann győzött, ő korábban három alkalommal volt második.

Fotó: AFP

1960 után az Indianapolisi 500 mérföldes kikerült a versenynaptárból, a Forma-1 azonban ekkor már szinte évente versenyzett legalább egy versenyen az Egyesült Államokban. Indianapolisba 40 év után tért vissza a vezető autósportszéria mezőnye, akkor viszont már csak az utolsó kanyart használták a pilóták a GP pálya vonalvezetése mellett. Az F1-es pilóták kudarca sem vette el néhány pilóta kedvét attól, hogy kipróbálják magukat Indianapolisban. Jim Clark 1965-ben, Graham Hill 1966-ban nyerni is tudott a legendás pályán, Clark ráadásul egy évben lett Indy 500-győztes és Forma-1-es világbajnok. Az F1-es világbajnokok közül többen is megmérették magukat pályafutásuk valamely szakaszában a versenyen és többeknek sikerült nyerni: az 1978-as világbajnok Mario Andretti (1969), az 1972-ben és 1974-ben is vb-címig jutó Emerson Fittipaldi (1989, 1993), és az 1997-es világelső Jacques Villeneuve (1995) mondhatja magát egyszerre bajnoknak és indianapolisi győztesnek.

Az utóbbi évek Forma-1-es pilótái közül hárman nyertek Indianapolisban: Juan Pablo Montoya 2000-ben és 2015-ben, Alexamder Rossi 2016-ban, Takuma Sato 2017-ben. Idén ha minden jól megy akkor augusztusban rendezhetik meg a májusról elhalasztott viadalt, ahol Fernando Alonso megpróbál Fittipaldiék nyomába lépni és Graham Hill után az első olyan pilótává avanzsálni.aki Le Mans-i 24 órást, Indy 500-at és Forma-1-es világbajnokságot nyert. 

Címkék: Forma 1, indianapolis
https://forma-1.blogstar.hu/./pages/forma-1/contents/blog/95646/pics/lead_800x600.jpg
Forma 1,indianapolis
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?