70 éve rendezték meg az első világbajnoki futamot (videó)

1950. május 13-án a rendezték a Brit Nagydíjat, amely az első Forma-1-es világbajnoki futamként került be a történelemkönyvekbe. Cikkünkben a történelmi versenyről emlékezünk meg. 

Fotó: goodwood.com

Az autóversenyzés kis túlzással egyidős az autó feltalálásával, ám hiába rendeztek hivatalos nagydíjakat az 1906-os évtől, az első hivatalos bajnokságra még éveket kellett várni. 1925 és 1928 között konstruktőri világbajnoki sorozatba számított be néhány verseny, valamint az 1930-as években a pilótáknak Európa-bajnokságot is rendeztek, ám a II. világháború kitörése megtörte az autósport lendületét. Végül 1949-ben dőlt el, hogy hat kiemelkedő európai futam és az Indy 500 bevonásával megrendezi az FIA az első hivatalos világbajnokságot, vagyis az első Formula-1-es szezont. Az első vb-idényt négy világbajnokságon kívüli futam előzte meg, majd eldőlt, hogy az 1950. májusára kiírt Brit Nagydíj lesz a Forma-1 hivatalos premierje. 

Az első hivatalos versenyhétvégén az Alfa Romeo, a Talbot, a Maserati és a néhány évvel később megszűnő brit autóverseny-gyár az ERA képviseltette magát pilótákkal, a Ferrari távol maradt a Silverstone-ban rendezett megmérettetéstől, és csak a második monacói futamtól csatlakozott be a sorozat vérkeringésébe. A világ legjobb autóversenyzői (Guseppe Farina, Juan Manuel Fangio, Luigi Fagioli, Louis Chiron, Louis Rosier) meleltt a huszonegy főt számláló mezőnyben szerepelt a thaiföldi herceg Bira, egy svájci báró Toulo de Graffenried, valamint a jazztrombitás Johnny Claes is. A mezőny átlagéletkora 39 év volt, többen már az 50-et is betöltötték, a legfiatalabb versenyzőnek pedig a 29 éves Geoffrey Crossley számított. 

Csütörtökön került sor az első szabadedzésekre, majd pénteken rendezték meg a kvalifikációt. Az Alfák egyértelműen kimagaslottak a mezőnyből: Giuseppe Farina szerezte meg a rajtelsőséget, Luigi Fagioli, Juan Manuel Fango és márkatársuk az angol Reg Parnell előtt. Az első három pilóta között alig kettő tized volt a különbség a 4,649 km-es silverstone-i versenypályán, az utolsó helyről startoló Class hátránya 17 másodperc volt. A hétvége betétfutamának a brit Forma-3-as bajnokság aktuális fordulója számított, amelynek mezőnyében a nemrég elhunyt Stirling Moss is ott volt. 

1950. május 13-án, egy szombati napon 150 000 néző és a teljes brit királyi család jelenlétében kezdődhetett el a történelem első Forma-1-es futama. Biztonsági előírásokról érdemtelen beszélni a premier esetén: a nézők néhány méterre foglaltak helyet a versenytől, a pályát szalmabálák szegélyezték, a bokszutca pedig egy vonallal volt kijelölve az egykori katonai reptéren. A rajtnál három sorból négyen, négy sorból hárman rajtolhattak egymás mellől. A verseny távja 70 kör, vagyis 325,430 km volt.

Remekül kapta el Farina a rajtot és így megtartotta a vezető helyét, mögött Fagioli, Fangio és Partnell volt a sorrend és az Alfák folyamatosan nyúltak el a többiektől. A Forma-1 történetének első kiesője a brit Leslie Johnson (ERA) volt akinek kigyulladt az autója. Ekkor még volt lehetőség pilótát cserélni (pontszerzés esetén a két versenyző pontját megfelezték),  Peter Walker ls Tony Rolt (ERA) autója viszont öt kör akadt megadta magát váltóhiba miatt. A négy Alfa előnye egyre tetemesebb lett, az olasz márka képviselői előzgették is egymást néhányszor, a közönség szórakoztatására. Mivel a több mint 300 kilométeres távot nem lehetett tankolás nélkül teljesíteni, így mindenki kiállt egyszer a bokszutcába. A tankolás majdnem 30 másodpercet vett igénybe ekkoriban. Bira herceg erre nem gondolt és a sportág történetének, első thai versenyzőjének autójából kifogyott az üzemanyag. 

Fotó: goodwood.com

Farina a verseny nagy részében vezetett, ám Fangio a 60. körre jelentősen ledolgozta a hátrányát és felért csapattársa mögé. Úgy tűnt az argentin legenda képes lesz megelőzni riválisát, ám hibázott és egy szalmabálának ütközött. Az Alfa olajcsöve emiatt az ütközés miatt eltörött, Fangio pedig hét körrel a futam vége előtt kiállni kényszerült. Fagioli pokoli tempót diktált az utolsó körökben és közelebb is férkőzött Farinához, aki azonban magabiztosan vezetett. 

Végül Giuseppe Farina nyerte meg a Brit Nagydíjat Lugi Fagioli és Reg Parnell előtt. A negyedik helyen Yves Giraud-Cabantous ért célba kétkörös hátránnyal megelőzve Louis Rosiert. Összesen 11-en értek célba, Johnny Claes lemaradása már 6 kör volt. Ekkor még csak az első öt helyezett (8-6-4-3-2) és a leggyorsabb kört megfutó pilóta kapott pontot. Farina egy körön is a leggyorsabb volt és így a maximális pontszámmal fejezte be a versenyhétvégét. Számon tartják, hogy kik azok a pilóták akik "mesterhármast" érnek el egy futamon, vagyis, hogy a győzelem mellett az időmérőn is a legjobbak és a leggyorsabb kört is megfutják és Farinának köszönhetően már az első versenyen született egy ilyen eredmény. 

Ahogy az első futam, úgy a komplett világbajnoki évad is az Alfa Romeo diadalmenetét hozta. Nyolc nappal később Fangio Monacóban visszavágott Farinának, majd Svájcban megint az olasz diadalmaskodott. Fangio a belga és a francia versenyt is megnyerte, ám Olaszországban kiesett és így hazai közönség előtt Giuseppe Farina lett a sportág első világbajnoka. Az Indianapolisban rendezett 500 mérföldes futamon senki nem állt rajthoz az európai mezőnyből, ott Johnnie Parsonst intették le elsőként. A pontversenybe a négy legjobb eredmény számított bele, így fordulhatott elő, hogy a 30 pontos Farina mögött a 27 pontos Fangio végzett, és Lugi Fagioli hiába ért volna el több pontot, ha a valamennyi futamot beszámítják, végül 24 ponttal "csak" a harmadik lett. A konstruktőrök között tarolt volna az Alfa Romeo, ám a gyártók világbajnokságának eredményét, csak 1958-ban hirdették ki először. 

https://forma-1.blogstar.hu/./pages/forma-1/contents/blog/94808/pics/lead_800x600.jpg
Brit Nagydíj,Forma 1
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?